A tanulási folyamat 3 részre osztható (és már itt érdemes az Olvasónak odafigyelni, hogy hol "érintett"):

• a megértésre,
• a megjegyzésre
• és a felidézésre.

  
  Alapvető, hogy csak azt tudjuk tartósan megjegyezni és bármikor felidézni, amit értünk. Beszélni kell erről, mert sokan még ma is a magolással, a szó szerinti memorizálással azonosítják a megtanulást. Különösen így gondolják ezt vers esetén, vagy olyan szövegnél, szövegrésznél, amit kiemeltek, vastag vagy dőlt betűvel szedtek a könyvben.

  Nos, ezekben az esetekben is nagyon fontos a szöveg megértése, a szavak, mondatok, verssorok jelentésének felfogása, annak tudatosítása, hogy miről szól a szöveg. Legkönnyebben úgy ellenőrizhetjük, hogy tényleg értjük-e, amit olvasunk vagy mondunk, ha megpróbáljuk a saját szavainkkal kifejezni az olvasottak tartalmát. Csak ezt követheti a memorizálás: az anyag szó szerinti megtanulása.

  Értenünk kell természetesen azt a szöveget is, amit nem szó szerint kell megtanulnunk.

  Itt az a csapda leselkedik ránk, hogy ha érthetőnek tartjuk az olvasott szöveget, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy tudjuk is azt, amit olvasunk... Ezt is úgy védhetjük ki, ha bizonyos mennyiség elolvasása után megpróbáljuk elmondani vagy leírni annak a lényegét, amit elolvastunk. Így meggyőződhetünk arról, hogy tényleg tudjuk-e az olvasott anyagot, vagy csak úgy hittük...

  Gyakran az a kínos helyzet áll elő, hogy több oldal vagy bekezdés elolvasása után vesszük észre, döbbenünk rá, hogy már régóta nem tudjuk: mit is olvasunk ilyen szorgalmasan. Ilyenkor az történik, hogy az anyag érthető ugyan, de a figyelmünk elkalandozik.

  A továbbiakban nézzük, hogyan tudjuk összpontosítani, egyhegyűvé tenni a figyelmünket, és biztosítani, hogy tartósan legyünk képesek figyelni!

  Sok olyan gyakorlat, "trükk", "csel" ismert, amely azt segíti elő, hogy a két agyfélteke összehangoltan, szinkronizáltan működjön. Közös ezekben, hogy a törzs előtti keresztező mozgásokat tartalmaznak: pl. a jobb könyökünk a bal térdünkhöz, a bal könyökünk pedig a jobb térdünkhöz ér (tanítják ezeket az agykontroll-tanfolyamokon, de a kineziológiai kurzusokon is).

  A vizuális típusúaknak inkább azt ajánlhatjuk, hogy képzeljék el: egy hegyes süveg van a fejükön, mint a varázslók sapkája, és irányítsák a figyelmüket a süveg csúcsára. Ily módon egyhegyűvé, koncentrálttá tudják azt tenni, ami garantálhatja, hogy ne kalandozzanak el olvasás közben.

• A következő teendőnk a megértett anyag megjegyezése.

Ehhez azt tanácsoljuk, hogy minél több érzékszervi csatorna legyen bekapcsolva a tanulás során. Vagyis ne csak nézzük a szöveget, de olvassuk hangosan, és húzzuk alá vagy más módon emeljük ki a számunkra fontos részeket - így egyszerre működik a vizuális, az auditív és a motoros apparátus, ami megkönnyíti az anyag megjegyzését, rögzítését.

A motoros apparátust úgy is bekapcsolhatjuk, ha jegyzetet, térképet, feljegyzést, "puskát" készítünk magunknak. Sokan így a számonkérés során szinte csak elolvassák azokat a feljegyezéseket, amelyeket mintegy látnak lelki szemeik előtt. Egyesek még arra is emlékeznek, hogy hol helyezkedett el az a bizonyos szöveg a jegyzetük, térképük, "puskájuk" lapján. Az is sokat segít, ha a különösen fontosnak tartott kulcs-szavakat más színnel írjuk, vagy a szöveg helyett inkább rajzzal próbáljuk rögzíteni. Egy-egy frappáns ábra, szimbólum, egyéni jelzés még jobban bevési a mondanivaló jelentését.

• Bevonhatjuk a megjegyzés-rögzítés folyamatába a technikát is!

Készítsünk egy spéci hangkazettát a következő módon: vegyük rá a szalagra kedvenc zeneszámainkat és eközben halkan, alig hallhatóan mondjuk rá ugyanerre a szalagra a megjegyzendő - de megértett, számunkra már világos - szöveget. Hallgassuk meg többször is úgy ezt a kazettát, hogy a megszokott hangerővel szóljanak a kedvenc számaink és csak azokra figyeljünk! Meglepődve vesszük majd észre, hogy miközben jól szórakoztunk, rögzült bennünk az alig hallható szöveg is. (Ezt tanácsolja az agykontrollos Domján doktor is.)

• Fontos, hogy milyen sorrendben tanulunk.

Nem szerencsés a nehezebbel kezdeni a munkát, mert így lehet, hogy sok időnk elvész, elfáradunk s ráadásul még kudarcélményünk is keletkezik.

Kezdjük tehát azzal a tanulást, amit gyorsan és biztosan jól meg tudunk oldani; így sikerélményhez jutunk, nem érezzük fáradtnak magunkat és bizonyos, hogy időt sem pocsékolunk el.

• Apropó, idő!

Soha ne tanuljunk egyfolytában 20 percnél többet!

Ha letelt a 20 perc, álljunk fel, mozogjunk egy kicsit, foglalkozzunk valami egészen mással, együnk egy gyümölcsöt vagy igyunk egy pohár vizet - és közben szellőztessük ki azt a helyiséget, ahol tanulunk. Ez a szünet nem kell 5 percnél tovább tartson, de soha ne feledkezzünk meg róla.

• Lényeges az is, hogy tanulás közben ne legyen melegünk, de ne is fázzunk, jó legyen a világítás, kényelmes a szék, egyenes háttal, megtámasztott derékkal üljünk, s a lábunkat ne húzzuk magunk alá, mert az rontja a vérkeringést.
  
  
• És mi legyen a háttér-zajjal?

Erre nincs egyértelmű javaslat.

Van, aki csak abszolút csendben tud tanulni - más meg csak akkor, ha teljes hangerővel szól a zene. Ki-ki maga döntse el, hogy mi a jó neki, legfeljebb a hangerőről mondjuk, hogy nemcsak a környezet, de a tanuló számára is zavaró, ha túl nagy.

• A folyadék, konkrétan a víz kedvező hatásáról köztudott, hogy segíti a sejtek közötti kommunikációt -, szóljunk most arról, hogy az alkohol bizonyosan rontja a tanulás hatásfokát, de nem segíti a kávé és a fekete tea sem. Nemcsak azért, mert ezek az anyagok drogok, s így blokkolják a mellékvesét, függőséget és kellemetlen mellékhatásokat váltanak ki, hanem azért is, mert hatásuk elmúltával még fáradtabb, még kimerültebb az ember. A víz mellett ezért jó szívvel csak a rostos, nem szénsavas, vízzel higított gyümölcslevet lehet ajánlani (a cukros limonádé helyett is citromleves vizet).
  
  
• Teli gyomorral nem lehet tanulni, mert az emésztéshez vérre van szükség, ezért vagyunk álmosak egy-egy kiadós étkezés után: mivel a vér jelentős része a gyomorba kerül s így kevesebb jut az agynak. Az igaz, hogy "a madár is akkor énekel a legszebben, ha üres a begye" - de ezt inkább a művészeti alkotásokkal kapcsolatban értelmezhetjük az emberre (írás, festés, komponálás), a tanulás hatékonyságát nem segíti a korgó gyomor.
  
  
• Segít viszont a tudati technológia: a fény-hang készülék - az agytréner. A David 2001 mentális fitness computer névre hallgató számítógép bizonyos B és C programjai egyrészt a memóriát fejlesztik, másrészt kifejezetten a megértett anyag elsajátítását, rögzítését könnyítik (több, mint tíz éves praxisom alapján nyugodtan ki merem jelenteni), de segítik a vizsga letételét is (ezt is megerősíthetem saját élményeim alapján).
  
  
• Így jutottunk el a tanulási folyamat legproblematikusabb részéhez: a felidézéshez.

Olvasóink is tanúsíthatják, hogy hiába érti valaki, és hiába jegyezte meg az anyagot - ha nem tudja reprodukálni, visszaadni, "bizonyítani a tudását", nem sokat ér vele.

A felidézéssel kapcsolatban alapvető annak tisztázása, hogy csak az ún. számonkéréses helyzetben (felelés, dolgozatírás, feladatlap-kitöltés, vizsga) sikertelen valaki, vagy általában az. Az utóbbi esetben a tanulási technika mond csődöt, az előbbi esetben viszont egyértelműen pszichológiai, pszicho-fiziológiai vagy pszicho-vegetatív problémáról van szó.

A tanulási technika mond csődöt abban a már jelzett esetben, amikor az illető érti, amit olvas, és azt hiszi, hogy tudja is. Az is az alkalmazott technika hibája, ha valaki túl keveset vagy túl sokat (!) foglalkozott az anyaggal, illetve, ha túl hosszú idő telt el - ismétlés nélkül - a rögzítés és felidézés között.

Irányítsuk most figyelmünket a számonkéréses helyzet csődjeire.

Ezekben az esetekben egyértelmű, hogy nem a tanulási technika helytelen alkalmazása okozza a sikertelenséget, hanem a hivatkozott lelki és még valamilyen - de mindig lelki eredetű - probléma.

Ilyen lehet az ún. debilizáló (bénító, gátló) szorongás, amelynek jellemzője, hogy feladat-helyzetben lép fel (minden számonkéréses helyzet ilyen), és amely szükségszerűen vegetatív tüneteket vált ki. A sikertelenség oka éppen az, hogy az illető a tüneteire (szédülés, szív-problémák, verejtékezés, vizelési inger, gyomor-béltraktusbeli tüntetek) kénytelen figyelni, s ezért nem tudja elmondani, leírni stb. azt, amit egyébként kitűnően tudhat.

Sikertelenséget válthat ki pszichés alapon az ún. szenzitizáció is: ilyenkor az illető hiperérzékeny az érzelmileg fenyegető, veszélyes, negatív ingerek iránt - árulást, bűnt, gyengeséget szimatol minden ártalmatlan helyzetben is. Természetesen önmagáról is lesújtó véleménye van: a negatív én-kép, az önértékelés zavara önteljesítő próféciaként hat feladathelyzetben. Tovább nehezíti az illető helyzetét, hogy rosszindulatot, ártó közreműködést (pikkelést, betartást, szándékosan rossz súgást, stb.) tételez fel - és emiatt előbb-utóbb tapasztal is - a környezetében a tanárok, tanulótársai stb. részéről.

Önteljesítő próféciaként működhet a destruktív kritika következtében kialakult-rögzült negatív énkép is. Ha a respektábilis személyek (szülők, szeretve tisztelt rokonok, tanárok, barátok stb.) azt mondják vagy sugallják, hogy az illető buta, ostoba, korlátolt, ügyetlen, s az érintett személy mindezt külső és belső tényezők miatt elfogadja - nos, nem lehet csodálkozni, hogy bármilyen alapos készülés ellenére is rosszul teljesít (sorozatban...).

(Zárójelben, de új bekezdésben szólok a respektábilis személyek másik hibájáról és annak negatív következményeiről. Előfordul, hogy a szülők - mert ezt a hibát legtöbbször ők követik el - okosnak, eszesnek, nagyon is értelmesnek "kiáltják ki" az átlagosnál gyengébb képességű gyereküket. Ez azért is helytelen, mert a gyerek előbb-utóbb rájön arra, hogy ő bizony nem okos, nem értelmesebb az átlagosnál, sőt... És ettől kezdve egyszerűen nem hiszi el a szülő - egyébként igaz - szavait sem. Tehát, szülőtársaim: csak az igazat!)

Rontja a teljesítményt az ún. szocio-fóbia is (amit egyesek a ma oly divatos pánik-betegséggel azonosítanak). Ez beteges iszonyt jelent a társak jelenlétében való szerepléstől, súlyosabb esetben az egyszerű létezéstől is. Ilyenkor nemcsak a felelés sikertelen, de - a kialakult vegetatív tünetekre való kényszerű reagálás miatt - általában nem tud, mert nem képes a tudásának megfelelő szinten teljesíteni az érintett személy. Előfordul, hogy idegenek jelenléte nem zavarja a szocio-fóbiást - no de hát teljesíteni általában ismerősök előtt kell!

Ezekben az esetekben - mivel nem a tanulási technika a ludas - célszerű szakembertől: pszichológustól, pszicho-pedagógustól vagy pszichiátertől kérni segítséget. Az ő közreműködése eredményeként szüntethetők meg a kudarcok, és nemcsak a tanulás, számonkérés terén. Így az egész személyiség fejlődhet.

Konzultációs lehetőség: 06-20-950-61-33; 24-00-117, 24-24-170